Skip to main content

Sportolni jó, sportolni kell, sportolni egészséges – ez egy vitathatatlan tézis. Vannak azonban helyzetek, amikor a mozgásnak határt szab az élethelyzetünk, vagy egészségi állapotunk; mint például betegség, sérülés vagy éppen gyermekvárás idején. Most ez utóbbiról lesz szó kicsit részletesebben.

Többszörösen érintett lévén elsőkézből tudok beszámolni arról, milyen is a mozgás terhesen – hozzátéve, hogy nyilván ebben is igen nagyok az egyéni különbségek: míg az egyik majd’ kicsattan az energiától, a másik már szinte a várandósság elejétől kezdve kénytelen sokkal inkább csökkentett üzemmódba kapcsolni.

Hogy én melyik típus vagyok? Inkább sajnos a második, bár azzal vigasztalom magam, hogy így legalább biztosan nem tolom túl a dolgokat, amire egyébként – megvallom – hajlamos vagyok, és a szerelemsportom – CrossFit – is csupa olyan elemet tartalmaz, ami nem igazán kismama-kompatibilis; legyen szó például a súlyemelésről, a kézen járásról, vagy éppen a besza-behu intenzitású kardiózásról az evezőpadon.

De nézzük akkor meg közelebbről, mit is lehet, nem lehet illetve kéne egy várandósnak sport címén művelnie! 

1.számú szabály: ne most akarj csúcsot javítani! Aki eddig is rendszeresen sportolt, az nyilván tovább nyújtózkodhat, de ha eddig nem, vagy épphogy csak mocorogtál, nem ez a te időd arra, hogy keményvonalas sportladyvé válj. Lehet a mozgás rendszeres, de legyen fokozatosan csökkenő intenzitású, ahogy haladsz előre a terhességben.
2.számú szabály: ha nem esik jól, ne csináld! A szomszédasszony bezzeg a kilencedik hónapig járt futni/biciklizni/aerobikozni… Persze, keringenek hasonló városi legendák, de sose legyen más (vélt vagy valós) teljesítménye a mércéd – ez egyébként úgy általánosságban véve is igaz, de ebben a helyzetben súlyozottan. Amint érzed, hogy a tested azt mondja, “ne”, lassíts! Nekem például feltett szándékom volt, hogy heti kétszer-háromszor letolok valami kismama-edzést – karantén lévén online. Aztán azt kellett észre vennem, hogy az egyébként mindig erős motivációm és szilárd elhatározásom egyre inkább kopik, és tornázgatás helyett sokkal inkább pihentem volna. Mit tagadjam: úgy is lett. Valószínűleg inkább arra volt szüksége a szervezetemnek. Azóta elengedősben nyomom 🙂 .
3.számú szabály: kerüld a túlzott megterhelést! A magas intenzitású mozgásformák által okozott oxigénhiányos állapot magzati károsodást, koraterhességben vetélést idézhet elő. Ne feledd, ha te nem kapsz levegőt, a baba sem! Csak annyira szabad felmennie a pulzusnak, hogy az adott sporttevékenység közben még elegendő oxigénhez juss, és ne kapkodd a levegőt. Jó mérési módszer erre, ha beszélgetsz közben: ha megy a mozgás és a beszéd is egyszerre, oké vagy. Sajnos a súlyemelés, illetve a legtöbb hasizomgyakorlat sem játszik…
4.számú szabály: semmi esés, sérülésveszély, trauma! Ennek értelmében tiltólistás a lovaglás, téli sportok, labdajátékok. Mivel nagy hassal már az egyensúlyérzéked is csökken, ergo a súlypont áthelyeződésével sokkal labilisabb vagy, illetve a pocaktól egy idő után gyakorlatilag hiába nézel a lábad elé 🙂 , így ezekkel a veszélyekkel is számolnod kell, akár egy túrázás vagy séta esetén is.

Van még sok szempont ezeken kívül is; a lényeg, hogy minden esetben a kezelőorvosoddal egyeztetve, csakis az ő engedélyével sportolj, illetve mindig vedd figyelembe az egyéni edzettségi és az aktuális fizikai állapotodat!

Jövő héten jön a lista arról, mi az, ami nemcsak hogy szabad, de kifejezetten ajánlott a várandósság idején. Addig is mindenki – terhes, nem terhes 🙂 – vigyázzon magára!

Koller Gabi

Koller Gabi

Mostanában..? Legfőképp kommunikátor és anya, na meg persze szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással edző nő. Ars poeticám minden és bármi, ami előre visz.