A korcsolyázás az egyik legösszetettebb mozgásforma, hisz azon kívül, hogy többek között átmozgatja az egész testet, jót tesz a vérkeringésnek, szívrendszernek, fejleszti az egyensúlyérzéket és a mozgáskoordinációt is. Nem mellesleg olyan téli sport, amely gyakorlatilag időjárásfüggetlen és még a gyerek náthájára is szuper hatással van. Ma már szerencsére országszerte egyre több a jégcsarnok, ezzel egyidőben pedig egyre több a korcsolyázó, jégkorongozó gyerek is. Máhl Krisztiánt, a veszprémi Jéglovagok szakmai vezetőjét kérdeztük, mikortól és miért menjen jégre a gyerek.
– Egészen kicsi gyerekek korcsolyáznak most, miközben beszélgetünk. Joggal adódik a kérdés: mikor érdemes elkezdeni korizni?
– Gyereke válogatja, van olyan 3 éves, akivel már lehet, mit kezdeni, és van olyan tizenéves, aki elmenekül a jégről. De kb. 4 éves kor az, amikor érdemes elkezdeni vinni őket családilag, vagy egy kori oktatásra. Ott úgyis hamar kiderül, hogy mennyire van hozzá kedve, de ott már készek arra fejben.
– Ezerféle sport közül választhat szülő, gyerek, miért pont hokizzon?
– Először is: ez egy hideg, nyirkos közeg, ami nagyon jót tesz a szervezetnek. Vannak asztmások, akiknek kifejezetten az orvos ajánlotta ezt a sportágat, nekünk is van ilyen gyerekünk. A másik, hogy egy nagyon komplex mozgás, sokminden kell hozzá, és nagyon jól fejleszt. Egyensúlyérzék, koordináció, mindez egyszerre, egy időben. Hiszen meg kell tudni állni a jégen, aztán elindulni, meg aztán elesek, felállok. Utóbbi hatványozottan fontos, hisz tapasztalatom szerint a gyerekek nem tanultak meg elesni, mert a szülők mindig szaladgálnak utánuk, „jaj,nehogy eless”. De hát miért ne esne el?! Különben sosem tanulja meg, hogy kell elesni… Nagyon más a világ, mint régebben, legalább ilyenkor tegyük ki a gyerekeket egy kis próbatételnek. Ráadásul sokszor találkozom azzal, hogy már eleve úgy jön ide a gyerek, hogy retteg, mert úgy jön el otthonról, hogy „jaj, kislányom/kisfiam, nehogy elessél!”. Miért? Egy ekkora gyerek nem tud akkorát esni, hogy nagyon megüsse magát. Nálunk tényleg nagyon ritkák a balesetek.
– Egy mondat erejéig térjünk vissza a hideg, nyirkos közeghez. Többektől kaptam olyan visszajelzést, hogy azóta nem náthás-beteges a gyerek, mióta hokizik…
– Mi sem jártunk sokat orvoshoz, az én lányom most már 17 éves, de 6 éves kora óta kint van a pályán. Itt pont azt kapja a gyerek, amitől óvjuk. A hokis védőfelszerelés alatt egy aláöltöző van és ennyi. Látom, ahogy jönnek az ovisok az oktatásra, négy réteg ruha van rajtuk, sapka, kabát, kesztyű, mindent felerőltetnek rájuk, nehogy megfázzanak, miközben patakokban folyik rajtuk a víz. Ez egy aktív mozgás, minden érzékszervet és izomcsoportot megmozgat, nagyon ellenállóak lesznek a gyerekek. Most ebben a covidos őrületben nálunk nagyon kevés gyerek volt az, aki azért nem tudott jönni, mert konkrétan ő volt beteg, ezt maga a környezet hozza magával.
– Egy átlag 4 éves mennyi idő alatt tud lenni „jégbiztos”?
– Mi nagyjából nyolc alkalomban húztuk meg ezt a vonalat az oktatásban. Két-három alkalomnak elégnek kell lenni egy átlag gyereknek, hogy körbe tudjon menni a koripályán, ha elesik, feláll. Nyilván, ekkor még nem korcsolyázik. A klasszikus korcsolya mozdulatokig persze sokat kell gyakorolni, de eddigre önállóan kell tudni közlekedni a jégen. Az U8-as csapatunkban egyébként nálunk is van négyéves, más kérdés, hogy versenyezni csak öt éves kortól lehet.
– Az utóbbi években országszerte több jégcsarnok épült. Hogyan hatott ez az utánpótlás bázisra?
– Nyilván a több jégpálya több klubot és gyereket is jelent. Hihetetlen mennyiségű lett az utánpótlás bázis az országban – ezt a szövetség is hangsúlyozza mindig. Van ahol jobb, van, ahol rosszabb színvonalú a képzés, de országosan most már olyan szintre jutottunk, amiből lehet majd építkezni, ha a felnőtt sportot nézzük. Itt, Veszprémben is azt látom, hogy egyre népszerűbb ez a sportág. Tapasztalatom szerint egyébként kétféle a szülő van: az egyik, amelyiknek rögtön felcsillan a szeme, hogy jégkorongozhat a gyereke, a másik, aki pedig félti, hogy “szegény, mi lesz belőle, legyilkolják”. De ez nem így van.
– Valószínűleg, mert kívülállóként nézve rendkívül gyors, agresszívnek tűnő sportág az ütközéseket látva.
– Nekünk sérülésünk meccsen elvétve van, még azt sem tudom mondani, hogy évente egy. A másik: a védőfelszerelés, az úgy van kitalálva, hogy ne sérüljön az ember. És a szabályok is olyanok, hogy fokozatosan épül fel korosztályonként az, amit végül a tévében lát az ember. A rács például az U18-as korosztályban még kötelező, a hölgyeknél pedig mindvégig. És természetesen a játékkal együtt járó ütközésekre, mozgásokra meg vannak tanítva, fel vannak készítve a gyerekek. Persze, van olyan, hogy nem mindig jó szögből érkezik az ellenfél, de hát menjünk el egy focimeccsre vagy nézzük meg a kézilabda pályát, az százszor durvább. Nincs védőfelszerelés, ott adnak egymásnak. És akkor a vízilabdáról még nem is beszéltünk, mi megy ott a víz alatt.
– Felnőttként is meg lehet tanulni korizni?
– Hát persze. Nyilván gyerekkorban sokkal egyszerűbb, de persze, meg lehet tanulni mindent. Sok esetben egy felnőttben jobban benne van a félsz, onnan nagyobbat lehet esni. Nálunk van jónéhány szülő, aki itt kezdett el korizni, és most benne van egy amatőr hokicsapatban. De mi itt, Veszprémben évente legalább 500-600 gyereket megtanítunk korizni, szóval kinevelünk magunknak egy közönség korcsolya tömeget is.
