Skip to main content

Néhány éve teljesen rákattantam a spárgára, spárgaszezonban (azaz most) képes vagyok hetente többször is ezt enni valamilyen formában. Szerencsére ez „egészséges” kattanás, ugyanis a növény több mint 92 %-a víz, tele van rostokkal és 10 dkg-ban mindössze 20 kalória és 4 gram szénhidrát található. Bónusz: nagyon könnyű elkészíteni. A spárgát a zöldségek királyának is nevezik, mivel számos (vagy inkább számtalan J) jó tulajdonsággal rendelkezik. Gyógyító hatása miatt már az ókori Egyiptomban is megbecsülték, gyógynövényként tisztelték.

De először nézzük a szuper élettani jellemzőit: a növény szárát jól emészthető rostok alkotják, a hajtások A-, B1-, B2-, C- és E-vitaminban, folsavban gazdagok. Koleszterint nem tartalmaz, sok értékes aminosavat, köztük aszparaginsavat viszont igen. Továbbá kalciumot, foszfort, vasat, sok káliumot, nátriumtartalma viszont alacsony. A nyomelemek közül ónt, szilíciumot, molibdént. A zöldspárga klorofillban gazdag, több benne a C-vitamin és a karotin, mint a halványított változatában, ezért táplálékként is értékesebb. Vízhajtó- és vesekő-eltávolító, előbbi tulajdonságával van összefüggésben az, hogy segíti a méregtelenítést.

Nos, a zöldet már említettük, de alapvetően három fajta spárgát különböztetünk meg: fehér, lila és zöldspárgát. A fehérspárga a föld alatt növekszik, s bár íze nagyon finom, ebben a fajtában található meg a legkevesebb vitamin. A lila feje kibújik a földből, a fehérnél állítólag kicsit markánsabb ízű, felhasználása megegyezik vele. A zöld verzió viszont a föld felett növekszik, emiatt a színe és az ásványianyag bősége is. Nem beszélve arról, hogy – bár én lilát még nem készítettem – ezzel a legkönnyebb dolgozni. (Lusták előnyben 🙂 )

Szóval, néhány fontos alapvetés: ha nem jól készítjük elő a spárgát, akkor csalódottak leszünk és jól elmegy a kedvünk attól, hogy még egyszer nekiálljunk. Először is, próbáljunk meg friss, ropogós zöldséget vásárolni. A fás szárától szabadítsuk meg első körben, ezt úgy a legegyszerűbb, ha a végét ott törjük le, ahol engedi magát. A fehéret meg kell hámozni (krumplihámopzóval a legkönnyebb), a zöldet viszont nem szükséges, szóval, gyakorlatilag ha leszedtük a fás végét, akkor ennél a verziónál készen is vagyunk az előkészítéssel. Természetesen meg kell mosni, akár érdemes beáztatni is, mert a fejekben könnyen megáll a homok. Innentől pedig olyan méretre szeleteljük, amilyenre az elkészítendő ételhez szükségünk van.

Itt pedig szuperfinom spárgás recepteket mutatunk nektek. Próbáljátok ki! (Nyami 🙂 )

Forrás: wikipedia.com,

Kiss Niki

Kiss Niki

Újságíró, professzionális amatőr sportoló. Kosárlabdázóból lett futó, bicajos, spinningelő, most éppen lelkes TRX-ező Federer-drukker anyuka, aki szerint soha, semmit nem érdemes félgőzzel csinálni.