Skip to main content

Kriszta története

– 2012 év elején munkahelyváltásra kényszerültem. 40 évesen, egy nagyon szeretett munkahely elvesztése mélyen a földbe döngölt. Ekkor egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy egy kapu bezárult, de kinyílt egy másik. Új kezdet előtt állok, s ez az út lehet sokkal szebb, mint az előző volt. Azt tanácsolta ismerve a „horoszkópomat” és a habitusomat, hogy csak olyan munkát keressek, amit ingyen is szívesen végeznék, s kérte, hogy mondjak olyat, amit én ennyire szeretek csinálni.”Hááát, amit én szeretek, azért senki nem fizet, mert én csavarogni szeretek a legjobban.”- mondtam neki. “No azért tényleg nem fizetnek” – nyugtázta Böbe, a kérdés felvetője.

Pár nap múlva elém ugrott az MSZSZ hirdetése, hogy nordic walking oktatói képzés indul. Megjött a válasz a kérdésre, hiszen a botokkal lehet csavarogni, és még fizetnek is érte! Így lettem én nordic walking oktató.

Óriási szerencse az életben, hogy megismertem Géczi Anikót, hiszen ő érttette meg velem, hogy miért is jó és fontos a nordic walking, mint mozgásforma. Addig ugyanis csak látásból ismertük egymást, én meg a botok, s nagy marhaságnak gondoltam ezt a „sportot”. Ezen a tanfolyamon ismertem meg Mattyasovszky Anna kolléganőmet is, akit ma már a legjobb barátaim közé sorolok. És itt kezdődött el nordic oktatói utam is, ami pedig rengeteg boldog órát, szép csavargásokat és csodálatos emberek társaságát és szeretetét adta nekem. Örökké hálás leszek ezért a kezdetért, köszönöm MSZSZ!

A tanfolyam elvégzése után nem sokkal a kerületi önkormányzat pályázatának köszönhetően ingyenes nordic walking oktatást hirdettünk Rákosmentén. Hosszas gondolkodás után a szerda délelőttöt jelöltem meg a 3 hónapos tanfolyam időpontjának, s így találtak rám és a nordic walkingra a kerület és a környék nyugdíjasai. Abban az időben nagyon kevés nyugdíjasoknak hirdetett program volt, s sok volt a korán, 40 év után nyugdíjazottak száma. A beharangozók után rengeteg érdeklődő telefont kaptam, s már félve vártam a kezdést, vajon, hogy fogok tudni megbirkózni ennyi emberrel egymagam? Ekkor kértem meg Annát, hogy álljon mellém, segítsen. S szereztünk még botokat, amennyit csak tudtunk, hiszen éreztük, hogy sok kézbe kell tudnunk botokat adni.

A tanfolyam indítása őrült tömeget generált, sokan látva, hogy nem lesz elég bot, haza is mentek. Végül 128 fővel álltunk szemben a Népkertben, s a botok hiánya miatt páros gyakorlatokkal indítottunk. Ebben a helyzetben botnak lehetett tekinteni minden hosszúkás tárgyat, síbotot, faágat, bármit. A közönség a mostoha körülmények ellenére hálás volt. Szerencsére egy helyi lokálpatrióta, Huszár Imre megörökítette az eseményt, ezekből a képekből szoktam néha erőt meríteni. S abból, hogy a rajta látható szenioroknak majd mindegyikének tudom ma is a nevét és a történetét. Mert a hosszú, három hónapos program megtartotta őket, sokan ma is „makkások”, az egyesületem tagjai, napi kapcsolatban vagyunk.

Ezen az órán lett a párom a páros gyakorlatok bemutatásában egy hölgy, aki csak valamikor az óra közben vetette oda nekem: „egyébként Kati vagyok!” s én szégyenkeztem, hogy a nagy igyekezetemben, hogy megoldjam ezt a lehetetlen oktatási feladatot, nem kérdeztem meg a párom nevét. A történet ma már anekdota, s Kati az egyik legjobb barátnőm.

S ahogy nekem barátokat, jó kapcsolatokat és rengeteg szeretetet hozott a program és a botok, ugyanez mondható el összetartó csapatom tagjairól is. Néha tréfásan azt szoktam mondani, hogy nálunk a fő mozgatórugó a beszélgetés és a társaság, a mellékhatás (ami szerencsére nem káros), az pedig a mozgás, a nordic walking. Tényleg kevés olyan mozgásforma van, amikor beszélgetésre nyílik lehetőség, s a beszélgetések révén barátságok épülnek olyan emberek között, akiknek hasonló az élethelyzetük, közel laknak egymáshoz, s a meglévő kapcsolataik egy része sajnos különböző okok miatt éppen leépülőben van.

A szerdai órák azóta is kőbe vésettek, a család tudja, a nagyi ilyenkor nordikozni megy. A helyszín változott, ma már Madárdombon nordikozunk szerdánként, de a lelkesedés töretlen. A program azóta kiegészült: a szerdai órákon a bemelegítő és nyújtó gyakorlatokon kívül botos erősítést is végzünk. S ma már heti 5 szenior torna, aqua nordic walking és túra is része az órarendnek, de sokakat megtanítottam úszni is.

A nordic walking egy remek belépő mozgásforma lett mifelénk, az első lépés az aktív élet felé. Egy csodálatos program pároknak, kisebb-nagyobb csoportoknak vagy akár egyedül. S ma már nem tudok úgy közlekedni a kerületben, hogy ne találkozzak botosokkal, s nagy valószínűség szerint az illetőnek én adtam a kezébe legelőször a botot.

Tegnap a Rákosi réteken túráztunk, este bowlinggal ünnepeltük magunkat a nőnapon. Holnap aqua nordic walkinggal és szenior tornával folytatjuk. S várjuk, hogy új nap virradjon, s mi ismét EGYÜTT mozogjunk, sportoljunk, örüljünk, szeressünk, éljünk.

Kovács Kriszta
nordic walking tréner
MAKKA Szabadidősport Egyesület