A karantén ideje alatt gyakorlatilag hiánycikk lett a bicikli, ezzel egyidejűleg pedig jelentősen megnőtt mindenütt a kerékpáros forgalom. Sokan tömegközlekedés helyett, mások testedzés gyanánt pattantak bringára. Ez persze önmagában igazán örvendetes tény, de sajnos a kerékpáros közlekedési morál és a baleseti statisztikák elszomorítóak. Kedves kerékpárosok (igen, én is!) a KRESZ nektek is szól!
A statisztikák szerint az Európai Unióban évről- évre az összes halálos baleset mintegy 8 százalékát szenvedik el kerékpárosok, ez nagyjából kétezer emberéletet jelent. Magyarországon sajnos ennél az átlagnál rosszabb az arány: a halálos balesetek 12 százalékának az elszenvedője bicajos. (pl. Hollandiában, Dániában, Németországban, ahol igazán mindennapos a kerékpáros közlekedés, ott magasabb ez az arány). Egymillió emberre Magyarországon átlag 7,4 halálos kerékpáros baleset jut szemben az uniós átlag néggyel, ezzel az uniós lista végén kullogunk, csak Litvániát és Romániát előzve.
Aktív közlekedési résztvevőként ezeken az adatokon nincs is mit csodálkozni. Íme, néhány dolog, kérés, amire igenis figyelj, ha bicajozol.
– Ahogy már a bevezetőben is írtuk: a KRESZ neked is szól! Sokszor a legalapvetőbb táblákkal, szabályokkal nincsenek tisztában a bringások (oké, néha az autósok sem….), életveszélyes helyzetekbe sodorva autóst, gyalogost. Ugyan kicsit morbid, de igaz: az senkin nem segít már, ha a fejfáján az szerepel, “Pedig nekem volt elsőbbségem…”
– Maradjunk még kicsit az elsőbbség kérdésénél: én gyalog is, bicajjal is MINDIG megvárom, amíg szemkontaktusba kerülök az autóssal, és tutira meggyőződök arról, hogy átenged. Mindannyiunknak elkalandozhat a figyelme, elvégre nem vagyunk tökéletesek. A közlekedés pedig a legkomplexebb “társasjáték” – minden résztvevő figyelmére szükség van.
– Ugyenehhez tartozik az is, hogy bár lehet, hogy nekünk van elsőbbségünk gyalog vagy bringával, de adott helyzetben mérlegelhetjük mi is, mit könnyebb megállítani: a magunk 60-80 kilóját, bringástól mondjuk 15 kilóval többet, vagy egy 1-2 tonnás autót. Nem kérdés. Szóval, ha úgy látjuk, hogy nem tud megállni biztonságosan az autó, amelyik előtt át akarnánk haladni, akkor hagyjuk elmenni. Én autóval is mindig úgy vagyok bizonytalan szituációban: hagyom a nagyobbat…
– SISAK, könyörgöm. Baromira téveszme, hogy csak országúton, hatvannal tépetve lehet nagyot esni. A városban lötyögve, embereket kerülgetve is lehet akkorát és úgy esni, hogy nagyon csúnya vége legyen. (Igen, tudok ilyen esetet, hónapokig tartó kóma, majd hosszú-hosszú rehabilitáció lett a vége. És ez még a szerencsés végkifejlet.) Szerintem ezt simán kötelezővé kellene tenni mindenhol, minden esetben.
– Látszódj!!! Látni és látszani egy igencsak fontos alapelv a közlekedésben. Kivilágítatlan biciklisnél talán csak a kivilágítatlan gyalogos rosszabb. Lámpa, mellény – ilyen egyszerű, nincs ezen mit tovább magyarázni.
– Használd a csengőt! Hidd el, senki nem fog megsértődni, ha csengőszóval figyelmezteted: jövök! Futóként vagy a gyerekkel sétálva mindig megüt a guta, amikor hangtalanul elhúz mellettem egy bringás, én meg örülök, hogy pont most nem léptem odébb egy fél métert/ a gyerek nem szaladt el egy pillangó után.
– Ha közlekedésben veszel részt, VEDD LE A FÜLHALLGATÓD!! Mondanom sem kell, hány, de hány esetben látni gyalogosokat, bicikliseket kábé az egész fejet betakaró fülhallgatóval közlekedni. Kevés ennél balesetveszélyesebb dolog van szerintem, hisz SEMMIT nem lehet hallani a körülöttünk lévő világból, így reagálni sem lehet az esetleges veszélyhelyzetekre. Tilos, életveszélyes hülyeség, értelmetlen balesetekhez vezet. Szóval: VEDD LE!!
– Mutass példát a gyerekednek és tanítsd meg közlekedni! Napi szinten látom, amint anyuka/apuka tolja át a zebrán a kisbicikliző gyereket vagy éppen fut mellette, mígy a gyerek teker. A zebrán TOLNI szabad csak a biciklit, és ezt nem árt minél hamarabb megtanulni.
A közlekedésben sajnos gyakran vannak vissza nem fordítható folyamatok és történések.Nincs helye az agressziónak, annál inkább a megfontolt, udvarias viselkedésnek, mégha nincs is igazunk… Légyszi, figyeljünk egymásra!
