Frissen végzett jógaoktatóként az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor egy csoportnyi tizennyolc éves tanítványom szemben velem, színes matracokon, becsukott szemmel, elmélyülten ült, és az instrukcióimat követve befelé figyelt.
Egy picit tartottam tőle előtte, hogy a szokatlan helyzet, a törökülésben való ülés, a csukott szemmel való lassú lélegzés vihogásba vagy kényelmetlen mocorgásba fullad, mert hogy senki nem jógázott még előtte, de nem így lett, a lehető legkomolyabban csinálták végig a másfél órás foglalkozást. Számomra az óra egy reveláció is volt, igen, a jóga nem csak az ötven pluszos hölgyeknek vagy az atletikus testű fiatal férfiaknak szól, akik a videómegosztókon mutatnak be elképesztő póz-sorozatokat, hanem ennek a korosztálynak is csodálatos mozgásforma, relaxálás, filozófia, életmód. Szükségük van rá.
Ahhoz, hogy bárki elkezdjen jógázni, a nyitottság valószínűleg elengedhetetlen, hiszen a lótuszülésben való mantra zengés világgá kergethet valakit, aki egyáltalán nem fogékony a keleti gondolkodásmódra, és igazából testnevelés órára jött. A tanár személye ezért talán még inkább döntő, mint egy edzőteremben, a jóga ugyanis intim tevékenység. Nekem óriási szerencsém volt, a tanárnő egy pillanat alatt nagyon szimpatikus lett, és amikor leültünk a szőnyegre, és mesélni kezdett a jógáról, a könnyeim is elkezdtek potyogni, mert azt éreztem, igen, valami ilyesmit kerestem.
Szóval a jóga intim tevékenység, furcsa módon, ahogy a technikám javul, ahogy egyre inkább kész vagyok arra, hogy büszkélkedjek a szépen kivitelezett pózokkal, annál inkább vágyom arra, hogy egyedül gyakoroljak. Amikor a jógázó belehelyezkedik egy ászanába, akkor kezd el igazán dolgozni. Figyelni a testét, hol fáj, hol feszít, minden kis porcikáját sorba veszi. A test üzen, a fájdalom jelzés, jönnek az érzések, a gondolatok, és ezek feldolgozásához a legjobb az egyedüllét, ki akarna pucérra vetkőzni egy csomó ember előtt. Persze ezt csak akkor tudja az ember megtenni, ha rendelkezik némi tudással, a jóga gyakorlása gyógyít, de néha fájdalmas testi-lelki megrázkódtatásokon keresztül, ezért elkezdeni mindenképpen egy tapasztalt vezetővel ajánlott.
A jóga egy lassú, izgalmas, egész életen át tartó kaland fájdalommal, boldogságföccsel, ráébredéssel, és sok-sok elengedéssel. Ezt oktatni óriási felelősség, viszont határtalan öröm is.
Állítólag minden komolyan jógázó előbb-utóbb választ magának egy gurut, nekem egyelőre B. K. S Iyengar az, akinek szinte minden mondatával azonosulni tudok. Ő mondta ezt: „A jóga játékszabály az Élet játékához, ám ebben a játékban senkinek nem szükséges veszítenie. Kemény játék, és keményen kell készülnünk rá. Megkívánja tőlünk, hogy hajlandók legyünk a saját fejünkkel gondolkozni, megfigyelni, és helyesbíteni, és erőt vegyünk magunkon, ha alkalmanként visszaesünk. Őszinteséget, kitartó igyekezetet követel meg tőlünk, és mindenekfelett szeretetet a szívünkben. Ha meg akarjuk érteni, hogy mit jelent ég és föld között embernek lenni, ha érdekel bennünket, hogy honnan jövünk, és hova fogunk tudni eljutni, ha boldogok akarunk lenni, és vágyunk a szabadságra, akkor már megtettük az eső lépéseket az önmagunk felé vezető úton.”
Szerző: Gaál Julianna angoltanár, női jóga oktató
Borítókép: pinterest.com
