“A legtöbb sírig tartó fogadalom egy éjszaka tart.”
(Krúdy Gyula)
Tudom, tudom, mondhatnád, mégis minek még egy „újévi fogadalmas” cikk, már mindent tudunk, amit erről tudni lehet, ráadásul az újévi fogadalmak legalább nyolcvan százaléka pár héttel (nappal?) később a kukában landol. Mégis azt gondolom, az újév természeténél fogva muszáj leülni egy kicsit és elmélázni a „hova tovább?”-on. Legalábbis nekem. Meg neked is ?
1. Kezdjük ott, amivel nagyon, de nagyon sokan érvelnek: miért pont január elseje, miért nem kezdesz bele/hagyod abba azt, amit szeretnél egy bármilyen napon… mondjuk augusztus 12-én? A kérdés részben jogos is, nem kellene jeles dátumokra várogatnunk, magunknak egyfolytában haladékot adva. Mégis: ezek az ünnepnapok adnak támpontot, igazodást a mindennapokhoz, ráadásul az új évvel valóban lezárunk, lezárhatunk egy fejezetet a saját regényünkben. Ráadásul én például most szupermotivált vagyok, de tényleg. Nem csak úgy tessék-lássék, mint tavaly vagy azelőtt. És azt hiszem, ez a kulcsa az egésznek.
2. Van az a pont, amikor az embernek elege van saját magából. Azt utóbbi két évben tökélyre fejlesztettem a halogatást. „Majd nyárra, majd szeptembertől, majd a szülinapomra, majd a gyerek szülinapjáig….” Mondanom sem kell, egyikből sem lett semmi, és éreztem is azt, hogy nem vagyok eléggé erős. Lelkileg. Viszont be kell látni: hogyan várhat az ember más eredményt, ha mindig ugyanazt és ugyanúgy csinálja?! A válasz pontosan az: sehogy. Szóval, valószínűleg kell az a feeling, hogy már szégyenled magad saját magad előtt a hülye kifogásaiddal.
3. Kell egy cél. Nekem például az, hogy idén indulni fogok csapatban az Ultrabalatonon. Nagyon-nagyon örültem a lehetőségnek, viszont tudom: ahhoz, hogy sem magam, sem pedig a csapatom előtt ne égjek be, ki kell hoznom magamból a maximumot. Ehhez pedig edzésben és táplálkozásban is nagyobb fegyelemre lesz szükségem. (Megjegyzem, a gond eddig sem az edzés fegyelmemmel volt, hanem az itt-ott „felbukkanó” csokikkal, „húúú, de jó lenne egy süti” mondatokkal, meg a kisgyerekesek hektikus éjszakáival, alvásnélküliségével, késői vacsoráival volt)
4. Ha már cél, akkor pontosítsunk. NEM elég a cél, „lefogyok/ többet edzek/ nem cigizek/ nem iszom annyit/ egészségesebb életmódot folytatok stb, kinek, mi. KONKRÉT megfogalmazásokra van szükség: lefogyok 5-10- akármennyi kilót 3-4 stb. hónap alatt. Nem szívok el napi 5 ciginél többet. Májusban lefutom a félmaratont. Muszáj határidőt szabni, ésszerűt, (ez a célokra is igaz), különben halva született az ötlet.
Fotó: pinterest.hu
5. A célokhoz nemcsak határidőt, hanem cselekvési tervet is kell rendelni. Ha az a célod, hogy májusig lefusd a félmaratont, akkor meg kell határozni, hogy ehhez hetente hány edzésre, esetleg a táplálkozásod milyen irányú megváltoztatására van szükség. Ha a fogyás a célod, akkor érdemes lassan, lépésenként megváltoztatni a szokásokat: „reggel nem csábulok el egy kakaós csigára a pékségben; a kávét nem cukorral iszom; nem veszek cukros üdítőket; elhagyom a fehér lisztet stb.” Remélem, nem kell mondani, hogyha azt mondod: többet nem eszem édességet, akkor mostantól máson sem fog járni az eszed, mint egy szelet tortán, és az első gyenge pillanatodban (mert lesz, nyugi, nem vagyunk robotok!) bekajálsz egy dupla csokis browniet tejszínhabbal, aztán meg mardos a lelkiismeret-furdalás. Szóval: lassan, tervszerűen, ésszerűen.
6. Írd le, mondd el!!!! Bevallom, nekem ez a cikkírás éppen kapóra is jön: hiszen a pszichológusok szerint sokkal jobban működnek azok a dolgok, amelyeket leírunk. (állítólag kézírással az igazi, úgyhogy én így fogok eljárni). Illetve: ha elmondod másoknak, az is motiváló tud lenni. Egyrészt, praktikusan, nem akarsz beégni, hogy egy hét után feladod, másrészt, abszolút tudjátok motiválni egymást. Én a párommal és a barátnőmmel is megbeszéltem (ugye, Gabesz? ?), hogy felrángatjuk egymást a földről, amikor épp ott vagyunk, hogy feladnánk.
7. Ha már motiváció: persze, ez is közhely, de igenis MINDENT be kell vetni! Nekem már most kint figyel a hűtőmön az a képeslap, amit a kedvenc edzőtermemből küldtek karácsonyra. De ki fogom mágnesezni az Ultrabalaton térképét is, meg egy fotót, amikor a legizmosabb voltam. És ne érezd cikinek kiírni, újra-és újra elolvasni a kedvenc idézetedet, fellapozni a példaképedről szóló könyvet, újságcikket, bármit. Elgyengülés, mélypont lesz, ez tuti. És ilyenkor jó tudni, hogy van mihez nyúlni. (ami nem csoki)
8. Jutalmazd magad! Határozz meg mérföldköveket, és ha sikerrel teljesítetted, akkor lepd meg magad valami aprósággal. Egyébiránt pedig ha látjuk, tapasztaljuk a kedvező átalakulásunkat, akkor sokkal könnyebben megy már az út további része.
+1. Mindig tartsuk szem előtt: bármiféle változáshoz kábé hat hétre van szükség, hogy az tényleg beépüljön a napirendünkbe. Szóval nem feladni az első hetekben!!
Bónuszként pedig három “csakazértis” idézet 🙂
“Az újévi fogadalmak túlságosan ambiciózusak. Célkitűzéseinkben a határ a csillagos ég: tiszta kitűnő leszek, hetente háromszor lemegyek a konditerembe és a többi. Mindezek elméletben roppant pozitív elhatározások, de a megvalósításukhoz vezető út még nyomokban sem létezik, nemhogy előttünk kanyarogna. Hogy sikerrel járjunk, ahhoz száz meg száz kisebb változtatást kéne végrehajtanunk, amelyek mellé nem jár útmutató, hogy lépésről lépésre mindent elmagyarázzon.” (Amy Cuddy, citatum.hu)
Fotó: pinterest.hu
“Újév. A fogadalmak időpontja, amikor hisszük, hogy reggel valami jobb és boldogabb kezdődik. Elég, ha hagyjuk, hogy hasson ránk a fizikusok és csillagászok által megállapított kezdet mágiája, lenullázzuk a számlálót, összeállítjuk a fogadalmak és eskük listáját, amelyet úgysem tartunk be. Már az újévi ebéd után rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy az év végére folyékonyan beszélünk angolul, a fogyókúrát elhalasztjuk “jobb időkre”, a nyári szabadságra. Addig úgyis mindenki elfelejti. De ezen a kivételes újévi éjszakán még mindig úgy érezzük, hogy nemcsak új év kezdődik, hanem most kezdődik minden.” (Janusz Leon Wisniewski, citatum.hu)
