Skip to main content

“Nincs időm” – egészen biztosan a(z egyik) leggyakrabban felhozott kifogás, hogy miért nem sportolunk. És valóban: időnk nincs, szakítani kell arra, ami számunkra fontos. A családos, gyerekes lét pláne nehezített pálya, ám a veszprémi Brassay Réka és Szóka Attila párosa valódi bizonyíték arra, hogy nem lehetetlen küldetés két gyerekkel sem az aktív élet. Réka sokszoros országos bajnok futó, Európa bajnok és világbajnoki helyezett duatlon- és triatlon versenyző, aki már kétgyerekes anyukaként teljesítette a világhíres hawaii Ironmant is, de Attila is kétszeres Ironman és sokszoros maratonista.

– Néha nem is értem, miért építész lettem és nem logisztikus- kezdi mosolyogva Réka, hisz az egész életünk erről szól. Iskola, munka, a két gyerek két különböző edzése, no meg a sajátunk és emellett persze a közös családi létünk is…
Réka a gyerekkorából hozza a sport szeretetét, az azzal járó rendszert és önfegyelmet is, nem véletlen, hogy az aktív sportolói lét befejeztével és a gyerekek születésével is igénye van arra, hogy heti ötször-hatszor mozogjon.

Réka már kétgyerekes anyukaként teljesítette a híres hawaii Ironman versenyt 10 óra 40 perc alatt. A mozgás az élete része, ezt adja tovább a gyerekeknek is.

– Fontos, hogy jusson saját magunkra idő! Amikor a gyerekek picik voltak, akkor is törekedtem arra minden nap, hogy tudjak valamit mozogni. Hozzátartozik a napi létemhez, kell, hogy kisöpörjem a fejem. Hozzáteszem: nem ment volna a nagyszülők segítsége nélkül. Gyerekkoromban engem is apukám hozott-vitt állandóan edzésre, tehát beletanultak már akkor ebbe az életformába: rugalmasak, sportosak – mesélte Réka.

A jelenleg technológia csoportvezetőként dolgozó informatikus, villamosmérnök férj, Attila 1991-ben fertőződött meg a sporttal: akkor még csak segítőként vett részt egy tihanyi triatlon versenyen, de annyira megtetszett neki, hogy a következő évben már versenyzőként volt jelen ugyanitt. Akkor még a legrövidebb távon kezdett, innen jutott el öt év alatt a híres-hírhedt ironman-ig. A táv legtöbbünknek még sportáganként is felfoghatatlan, de egyben teljesítve egyenesen emberfeletti teljesítmény: 3800 méter úszás után a bicajra pattanva 180 kilométer tekerés jön (valamivel több, mint Veszprém-Győr oda-vissza), majd a hab a tortán egy 42 kilométeres maratoni futás.

Majd elkezdett dolgozni, és az időhiány miatt a három sportág helyett már csak a biciklizésre fókuszált. Aztán a  következő Ironman-ra pontosan húsz évet kellett várni, régi terve volt, hogy amikor szenior kategóriába lép, akkor újra “összekapja” magát. A tíz óra alatti kiváló idő korosztályában (40-45 év) egy harmadik helyezésre volt elég. Azóta – ahogy ő fogalmaz – visszaállt egy kellemes, egészségmegőrző életformára, ami nagyjából heti öt alkalmat jelent ezt a három mozgásformát vegyítve. Heti egyszer úszik, ha jó az idő, többet bicajozik, az ősz, tél beköszöntével pedig a futásra terelődik a hangsúly.

Míg korábban mindkettejüknél a sport volt az első, a lányok megszületésével a prioritások megváltoztak és a mozgásra fordítható idő is jelentősen átalakult. A versenysport által megszerzett attitűd megmaradt, de ezt leszámítva teljesen “civil” életet élve ugyanúgy egyensúlyoznak a munka, iskola után megmaradt szabadidővel…

– Miután nálunk mindenki sportol, megpróbáljuk a család napirendjébe beilleszteni a mozgást, hogy ne a közös időnkből vegyünk el. Hétköznapokon reggel futok, úszni is elmegyek akár fél hatkor vagy késő este is, de van otthon spinning biciklim, illetve a lányoknak az is természetes, hogy látják, lehet erősíteni otthon a szőnyegen is. De az is gyakori, hogy amíg a lányom hokiedzésen van, addig ahelyett, hogy a lelátón ülnék, futok egy kört“ – meséli Attila, és itt hangzik el az egyik kulcsmondat is: “eddz, amikor a gyerek is edz”.

Az informatikus, villamosmérnök Attila mindkét alkalommal tíz óra alatti idővel teljesítette az Ironmant. A lányainak természetes, ha azt látják, hogy az apukájuk otthon a szőnyegen erősít.

Elég sok történet példázza azt is, hogy lehet a “kellemeset a hasznossal” elvet tökéletesíteni. A balatoni strandolás gyakran indul úgy, hogy Réka átfut Füredről Tihanyba, miközben a lányok görkorival vagy biciklivel jönnek mellette, máskor úszás közben vmelyik gyerek állószörfön kíséri őket. A keszthelyi kirándulást már Attila mesélte: “Egyikőnk korábban felpattan a bringára, a család többi része pedig némi késéssel autóval utánaered. Valahol félúton egy közös frissítőital, majd a célállomáson kirándulás vagy bármi más program, visszafelé pedig fordított szereposztásban haza. “ Mivel a baráti körül is sportos, ezért a nyaralások alkalmával sem ritkák a közös futások.

A sport nem kényszer náluk, igyekeznek minél több dolgot megmutatni a gyerekeknek, ám a rendszerességhez ragaszkodnak.

– Nyilván mint bármelyik más családnál, nálunk is előfordul, hogy valamelyik lánynak nincs kedve edzésre menni. Vaskalapos szülőnek tűnhetünk, hogy ilyenkor is menni kell, de tudom, hogy milyen fontos a rendszeresség. Ha ezt megszokják, nekik is sokkal könnyebb lesz. A mozgás olyan keretet, rendszert tud adni az életnek, amely következtében felnőttként sem “folynak szét” az időbeosztásukban. És persze megtanulják azt is, hogy nem lehet feladni – mondja Réka, aki hozzátette azt is: sportoló korában soha nem adott fel egy versenyt sem. Ha ezt tudják, akkor megtanulnak küzdeni, befejezni dolgokat és ez nagyon fontos útravaló felnőttkorban.

Kiss Niki

Kiss Niki

Újságíró, professzionális amatőr sportoló. Kosárlabdázóból lett futó, bicajos, spinningelő, most éppen lelkes TRX-ező Federer-drukker anyuka, aki szerint soha, semmit nem érdemes félgőzzel csinálni.