Persze, nagyon nem mindegy a mit, de éppolyan fontos szempont a mikor, miért és a mennyit is. Sokszor hibás indokból és eltúlzott mennyiségeket tömünk magunkba, s aztán még mi vagyunk megsértődve, ha itt-ott szorít a nadrág. Tedd a szívedre a kezed és vizsgáld felül a kajához való viszonyodat! Szoktál például…
Unalomból enni
Nincs különösebb dolgod, térülsz-fordulsz, s valahogy mindig azon kapod magad, hogy valami ehető dolog van a kezedben – vagy épp a szádban. Ismerős? Főleg ráérős hétvégéken hajlamos az ember túlenni magát, amikor a hétköznapi teendők nem vonják el a figyelmét. Így védekezz ellene: jobban teszed, ha hétvégén is igyekszel nagyjából tartani azt a napirendet, ami hétközben jellemez. Ha ilyenkor is megmaradnak a három főétkezés + tízórai, uzsi keretei, kisebb az esélye, hogy végigeszed a napot. Szóval, ha az uzsonna és vacsora közti időszakban is evésen kapnád magad, tedd fel a kérdést: tényleg éhes vagyok vagy épp nincs különösebb dolgom?
Éhesen vásárolni
Mindenkinek ismerős a klasszik sztori: ha farkaséhesen mész az esti bevásárlásra, garantáltan többszörösét veszed annak az élelmiszer-mennyiségnek, mint amennyire valójában szükséged van. Emellett kimutathatóan nagyobb azon harapnivalók aránya, melyek híján vannak a hasznos tápanyagoknak, annál inkább tartalmaznak csillió felesleges kalóriát. Tipikusan ilyenkor töltjük meg az otthoni csoki-, chips- és péksüti raktárainkat, ami aztán ráadásul több napra muníciót szolgáltat az eltévelyedésre. Mert ha már megvetted, ugye… Így védekezz ellene: semmiképpen ne kiéhezve rohanj be a legelső, utadba akadó szupermarketbe! Ha nincs lehetőséged enni előtte és semmi más nincs kéznél, legalább igyál meg gyorsan két nagy pohár vizet; ez átsegít a kritikus fél órán, hogy ne (v)egyél olyat, amit később megbánsz. Spórolásnak sem utolsó!
Jutalmazni magad
Az egyik legjellemzőbb fals indok az evésre: „nehéz napom volt/van/lesz, ez most jár nekem….” mormolod, miközben az arcodba tolsz valami minden bizonnyal rém egészségtelen és hizlaló vackot. Vagy a tipikus filmbéli jelenet, amikor az elhagyott szerelmes nagykanállal nyeli a könnyeivel együtt a dobozból a fagyit… Riasztó tény, hogy ez a minta, az emocionális evés sajnos gyerekkorból öröklődik át, hiszen sok szülő csokival, sütivel, gyorséttermi kirándulással jutalmazza a gyerkőc jó jegyét az iskolában, szófogadó viselkedését otthon, illetve rosszkedv esetén is gyakran ajánl fel valami hasonló álmegoldást: ne szomorkodj, gyere, sütök neked palacsintát! Nem csoda, ha az rögzül, hogy a finom falat áldás, mennyei manna, amit nehéz helyzetben vagy jó teljesítmény után kiérdemelsz. Így védekezz ellene: na ez tipikusan az a sztori, ami fejben dől el. Valószínűleg ezt a mintát lesz a felsoroltak közül a legnehezebb megváltoztatni, hiszen ez gyökerezik legmélyebben és szinte a tudatalattidba plántált programot kell hozzá felülírnod. De ha kitartó és elkötelezett vagy, ez is sikerülhet, csak akarnod kell. Amikor ilyen szituációban találod magad, gondolkozz el: tényleg boldogabb leszel attól a valamitől, amit magadba készülsz tömni? Pillanatnyilag valószínűleg igen, de hosszú távon biztosan nem, sőt. Találj ki helyette valami más jutalmazási stratégiát! Ha például azt az összeget, amit adott pillanatban junkfoodra költenél, egy perselybe dobod, akkor hónap végén tényleg meg tudod jutalmazni magadat valami hasznos és maradandó dologgal.
Foto: munchies.vice.com
