Bármilyen atlétikai versenyen első látásra feltűnik, mennnyire különbözik a rövid-, illetve a hosszútávfutók testalkata. Szóval, részben nyilván adottság, mire vagyunk igazán alkalmasak, de ez “csak” egy dolog. Meggyőződésem, hogy elég jóban kell lenni önmagunkkal ahhoz, hogy hosszútávfutóként 1-2-3-4 vagy még több órát töltsünk kettesben önmagunkkal. Szóval, mint minden más, részben ez is “fejben dől el” – többek között erről is beszéltünk Benkő Nóri futószakértőnkkel, és persze Nóri elmondja azt is, hogy tudományos alapon ki lehet eredményes hosszútávfutó. (Azt pedig már csak én teszem hozzá, hogy nekünk, amatőröknek minden futás eredményes 🙂 )
– Az atlétikai versenyszámoknál a hosszútávfutáshoz a következő versenyszámok tartoznak: 5 000 m, 10 000 m, valamint a maratoni táv (42,195 km). A két „rövidebb” távot a versenyzők a kimért 400 m-es pályán teszik meg, csak a maratoni távot futják az utcán. Azonban mi rengeteget versenyzünk az utcán, és nem csak a fent említett távok valamelyikén, hanem egyéb hosszúságú számokban is – kezdte Nóri.
A hosszútávfutás alapvető lényege, hogy optimális energia beosztás és technika mellett a legjobb időeredményt érjük el. Az energiatermelés ezen távok esetén jobb esetben főként aerob módon (oxigén jelenléte mellett) történik (kivéve pl. a hajrá). Nagyon fontos az eredményesség szempontjából a gazdaságosság is, hiszen jó technikával nem pazarolunk el felesleges energiákat.
Ki lehet eredményes hosszútávfutó:
– Alapvetően azt, hogy alkalmasak vagyunk-e a hosszútávfutásra, a genetika határozza meg, egészen pontosan a vázizomzat rostjainak összetétele. Az izomrostnak két típusát különíthetjük el: vörös izomrostokat (Lassan fáradnak el, lassan húzódnak össze, így a hosszan tartó munkavégzésre alkalmasak. Ha valaki eredményes szeretne lenni valamilyen állóképességi sportban erre bizony nagy szüksége van!), valamint a fehér izomrostokat (Gyors összehúzódásra képes, gyorsan elfárad, inkább a rövid idejű, intenzív munkavégzésre alkalmasak.)Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak egy izomrost típussal rendelkezik a szervezetünk, csak az arány eltérő mindenkinél. Egy átlagember esetén 50-60% a vörös, 40-50% a fehér izomrost.
– Nagyon fontos az, hogy már fiatal korban elkezdjük az állóképesség fejlesztését. Ez azonban nem azt jelenti, hogy idősebb korban nem állhat neki valaki a futásnak, hiszen vannak, akik ennek ellenére is kiváló eredményeket érnek el.
– Ahhoz, hogy egy hosszútávfutó valóban eredményes legyen, nem csak technika, alkati kérdések függvénye, bizony itt a pszichés háttér is rettentően fontos. Annak érdekében, hogy valaki hosszú távokat tudjon futni (itt főként a félmaratoni, maratoni esetleg ultra távokat értem) rettentően fontos, hogy “fejben is ott legyen”. Nagyon sokat számít az akaraterő, a kitartás és bizony erre fel kell készülnünk, hogy hosszabb távok esetén bizony ütközünk nehézségekbe, amire ha nem készülünk mentálisan, nehéz megoldani, vagy átlendülni rajta. Talán itt említeném meg az életkort. Bizony a versenyeken észrevehettük, hogy a hosszabb távokon inkább az „idősebb” korosztály az, akik eredményesebbek. Úgy vélem, hogy ennek az oka az, hogy ők fejben sokkal, de sokkal érettebbek, mint a huszonévesek, több tapasztalattal rendelkeznek, így valószínűleg kicsit okosabban is tudnak versenyezni. Versenyzőként én is azt mondom, hogy egy maratoni távhoz, bizony meg kell érni.
– A következő fontos dolog a monotónia tűrés. Ennek leküzdése érdekében tegyük változatossá edzéseinket, változtassuk az útvonalat, az iramot, a távok hosszát vagy fussunk csapatban, stb.
– A motoros képességek közül az állóképesség mellett talán a hajlékonyság a legfontosabb. Bizony rengeteget beszéltünk már róla, hogy a nyújtást nem lehet elhanyagolni, mivel merev izomzattal gazdaságtalan lesz a futás. A gyorsaságnak a hajrában lehet szerepe, az erő a teljesítmény szempontjából nem meghatározó, itt inkább a core izmok erősítse az, ami elengedhetetlen a stabilitás érdekében.
A fent említett tényezők az eredményesség szempontjából elengedhetetlenek, főként, akkor, ha valaki versenyszerűen szeretne sportolni. Azonban, ahhoz, ha hobbi szinten sportol valaki, nem kell annyira szigorúan figyelembe venni a fent leírtakat. Kitartással, akaraterővel, szorgalommal a maga szintjén mindenki hatalmas eredmények elérésére képes.
Benkő Nóra, a Testnevelési Egyetem Testnevelő-edző szakos hallgatója, ahol atléta szakedzőnek tanul. Gyerekkora óta foglalkozik a sportolással, azon belül is főként az atlétikával. (Több dolgot is kipróbált, az atlétika mellett a másik nagy szerelme a síelés, amit három éves kora óta űz.) Általános iskolában többpróbázott, gimnáziumban kezdett el kifejezetten a futással foglalkozni. Számos külföldi és hazai versenyen is részt vett már, melyeken sokszor sikerült az abszolút dobogó valamelyik fokára felállnia, és még sok szép eredményt szeretne elérni Fitness-wellness instruktor végzettségének köszönhetően több dologgal ki tudom egészíteni akár a futó edzéseket is.Ismereteivel szeretne segíteni mindenkinek, akit érdekel a futás, legyen szó kezdőről vagy haladóról.
