Mozogj jobban, erőteljesebben, többet, majd mozogj gyorsabban! – ezzel az alapelvvel lehet leginkább összefoglalni a Ground Force Method (GFM) törekvéseit. A GFM egy magyar mozgásforma, Lakatos Péter rendszere, legfontosabb célja pedig a mozgásunk minőségének javítása. Szinte mindannyian erősebbek, gyorsabbak, fittebbek, izmosabbak, karcsúbbak akarunk lenni, de, hogy biztonsággal el tudjuk érni céljainkat és tartósan fenntartani azokat, nem árt, ha szánunk egy kis időt a mozgáskompetenciánk fejlesztésére is.
Jófajta iskolai tesióra keverve egy kis jógával – nekem leginkább talán ez jutott eszembe, amikor kipróbáltam a GFM-et. Változatos, játékos, gyorsaság, erő és ügyesség is szükségelteltik hozzá, minden olyan elem keveredik benne, ami gyerekként természetes volt, de aztán valahogy elfelejtettük ezt is – mint ahogy sokminden mást. Holott, ahogy a GFM-et bemutató Komendánt Endre edző is fogalmaz: arra lettünk tervezve, hogy kússzunk, fára másszunk, nehéz és furcsa alakú tárgyakat cipeljünk, ugorjunk, birkózzunk, dobjunk, nehéz dolgokat emeljünk fel a földről, becserkésszük a zsákmányunkat vagy épp elmeneküljünk, ha egy másik állat ránk vadászik. Ehhez képest napi 8-10 órát ülünk, vagy valamilyen kényszertesttartásban töltünk a munkahelyünkön.
– Fura kettősség tapasztalható: bár egyre több, újabbnál-újabb sporteszköz, mozgásforma jelenik meg, mégis mind nagyobb méreteket ölt a mozgásszegény életmód és az abból fakadó betegségek. Miben jelent mást az eddigi mozgásformákhoz képest a GFM?
– Igen, általánosságban elmondható, hogy legtöbbünk élete mozgásban szegény, de ami ennél is sokkal fontosabb, hogy változatos mozgásban szegény. Sokak kifejezetten aktív, mozgásban gazdag életvitel mellett is „mozgáshiányosak”, ugyanis csak egy bizonyos mozgásmintát végeznek, mint például a járás\futás, ezután beülünk a kocsiba, hogy hazavezessünk, és a kanapén pihenjük ki a napot. Sajnos, talán még rosszabb helyzetben van, aki álló munkát végez, ráadásul valamilyen kényszerpozícióban (pincér, fogorvos, fodrász…). Nézzünk körül egy átlagos edzőteremben: az emberek túlnyomó része a szobabiciklin vagy valamilyen kötöttpályás edzőtermi gépen ül, és bár mozog, az semmiképpen nem nevezhető változatosnak. Ha esetleg gyalog vagy kerékpárral járunk munkába az szintén rendkívül pozitív dolog, de a mozgásrepertoárunk nem bővül általa. Amit nem használunk, azt idővel elveszítjük és ez a mozgásminták vonatkozásában különösen igaz. Ha nem használjuk ki ízületeink minden funkcióját teljes mozgástartományában, idővel elveszítjük azokat. Ezáltal hosszú távon romlik az életminőségünk, ráadásul sérülékenyebbé is vállunk. Az ízület mindig abban a mozgástartományban, abban a pozícióban a legsebezhetőbb, amit nem ismer. Egy előre nem várt szituációban, egy hirtelen rossz mozdulat következtében, ha általa nem ismert pozícióba kerül az ízület, nő a sérülés veszélye. A GFM rendszerezésében az alapvető mozgásaink a guggolás, döntés, kitörés, csavarás és annak ellentartás, nyomás, húzás, járás\cipelés\mászás. Ezeket még ennél is tovább bonthatjuk a mozgás iránya szerint, illetve egylábas, egykezes variációkra, de a lényeg, hogy valamilyen formában mindegyiket gyakorolnunk kell.
A GFM rendszerezésében az alapvető mozgásaink többek között a guggolás, döntés, kitörés, csavarás – mondta el Komendánt Endre
– A többi funkcionális edzéshez képest miben más?
– A GFM a gyerekek mozgás tanulásának folyamatából merít. Egy kisgyerek először csak a fejét tanulja meg mozgatni, majd rájön, hogyan tud a hasára vagy a hátára fordulni, gurulni. Ezután elkezd kúszni, mászni majd járni. Ezenkívül persze még van egy csomó része a folyamatnak és a GFM ezeken az ősi mozgásmintákon visz végig minket újra. Igyekszünk ezeket a mozgásokat nem gyakorlatokként kezelni, hanem egymásba fonni a különböző mozdulatokat, gördülékenyen váltani egyik pozícióból a másikba, hogy elősegítsük a “flow” állapot elérését. A cselekvésbe való belefeledkezés, a flow, a játék mind olyan sajátosságok, amik megkülönböztetik a GFM-et a többi hasonló rendszertől. A felnőttek épp úgy szeretnek játszani, akárcsak a gyerekek.
– Kinek ajánlott ez a mozgásforma? Lehet ez a “fő” edzésformánk, vagy egészítsünk ki mást heti rendszerességgel a GFM-mel?
– Azt gondolom, ez mindenkinek a fizikai állapotától, illetve céljaitól függ. Szerintem minden edzés elején érdemes foglalkoznunk a mobilitásunk, stabilitásunk, mozgásunk javításával vagy legalábbis a leporolásával. Erre a GFM rendszere rendkívül praktikus és szórakoztató alternatíva. Lesz, amikor több, lesz, amikor kevesebb időt kell szánnunk erre. Egy jó rehabilitációs szakember kezében a sérülésből való felépüléshez is jól használható a rendszer. De ehhez valóban jártasnak kell lenni a rehabilitáció területén, ez nem feltétlenül edzői kompetencia. Amit még kiemelnék, az a gyerekek fejlesztése. Ez egy olyan kategória, ahol a GFM szinte adja magát.
– Milyen elemekből épül fel az edzés?
– Mindig egy gyors felméréssel kezdünk, ami megmutatja testünk éppen aktuális állapotát, illetve beolajozza az ízületek különböző mozgásait. Ezután a mobilitásunk fejlesztésével foglalkozunk. Ezt követik a különböző gurulások, illetve hintázás, kúszás variációk, melyeknek a sérülések megelőzésben és az egyensúly rendszerünk fejlesztésben van szerepe. A következő lépésben a törzsünk különböző funkcióit fejlesztjük, amihez mászásokat, hídtartásokat, fekvőtámaszokat használunk. Néhány könnyű szökdeléssel és ugrással folytatjuk tovább a mozgást, de többnyire még mindig lent a talajon valamilyen állat mozgás közben. Ennek a blokknak a célja az ízületek és ínak további erősítése, illetve felkészítése a nagyobb erőkifejtésekre. Ezután következhet az új mozgások tanulása vagy éppen a meglévő, de fejlesztésre szoruló mintáink gyakorlása. Következő feladatunk a már berögzült, jó minőségű mozgásaink edzése, megerősítése. Ezek lehetnek saját testsúlyos feladatok, társas gyakorlatok, de ha nem ragaszkodunk szorosan a GFM-hez, ezen a ponton bevonhatunk egyéb eszközöket is.
A cselekvésbe való belefeledkezés, a flow, a játék mind olyan sajátosságok, amik megkülönböztetik a GFM-et a többi hasonló rendszertől.
– Ne felejtsük el a játékot, az is kötelező elem.
– Az egész rendszer talán legsajátosabb eleme a játék. Céltól függően, rengeteg típusú játék közül válogathatunk, igazából itt kicsit elengedhetjük a fantáziánkat. A lényeg, hogy mindig az aktuális csapat képességeihez igazított feladatokat adjunk, amik kihívást jelentő, de teljesíthető célokat támasztva fejlesztik kognitív képességeiket és állóképességüket. A gyerekek, valamint sok állatfaj kölykei is tudtukon kívül, a játékon keresztül sajátítják el azokat a képességeket, amikre később életük során szükségük lehet. Hogyha élvezzük, amit csinálunk, flow állapotban vagyunk, nevetünk, akkor csak úgy repül az idő és tudtunkon kívül természetes módon fejlődik a mozgásunk, koordinációnk, erőnk, flexibilitásunk, gyorsaságunk, állóképességünk és egyéb képességeink. És ami a legfontosabb: újra és újra meg akarjuk majd ismételni a tevékenységet, újra és újra mozogni akarunk majd.
