Semmi újdonság nincs abban, ha azt mondom: az étkezés megváltoztatása nélkül nem lehet igazán látványos eredményeket elérni. Nos, ezt tehát eddig is tudtunk, nekem sem voltak illúzióim, és bármilyen egyszerű is a képlet – mely szerint égess el több kalóriát, mint amit beviszel -, azért a gyakorlatban ezt rohadt nehéz megvalósítani.
Nos, az előző epizódban elmeséltem nektek a kiinduló “technikai paramétereket”, most nézzük meg, hogy az edzés céljaimhoz milyen kajákat rendelt Balogh Reni személyi edző. Fontos megjegyezni, hogy alapvetően is figyeltem az étkezésre, legalább a hét fele részében saját magam készítette ételeket eszem, gyorsétteremben száz évente egyszer fordulok meg, imádom a salátákat, a halat, mindenféle zöldséget és a főzelékeket, viszont ebéd után muszáj ennem legalább egy falat édességet, (najóóó, időnként simán elcsábultam az iroda melletti pékség cukormentes mini kakaóscsigájára), és a “gyarló” emberek csoportját erősítem azzal, hogy időnként sütizek vagy borozok a barátaimmal.
A kaja-felmérés legelső lépcsőfoka: étkezési napló írása öt napon át. Nem csak nagyjából, hanem bekönyvelve minden egyes falatot, stikában bekapott sajt darabot, a reggeli zabkásámra szórt diódarabkát, szóval MINDENT. (Erre még visszatérünk)
Először is, az alapvetés: egyek legalább ötször egy nap. Az alapanyagcserémhez igazítva Renitől grammra pontosan megkapom, mennyi fehérjét, szénhidrátot és zsírt vihetek be, és kapok ehhez való étrendet is. Nos, itt látszik tökéletesen, mennyire nem működhet az “egyen étrend” mindenkinél. Hiába a neten talált milliónyi szuperdiéta, minden ember, szervezet, s főként ízlés – más. Szóval, az étrend elolvasásánál jött az első kétségbeesés: egyek reggelire rántottát, meg főtt tojást, és zabpelyhet csak heti kétszer. Nos, évek óta minden reggel zabkását eszem cukormentesen, fahéjjal és friss gyümölcsökkel (szóval mégiscsak cukrosan), imádom, de nyilván le tudnék mondani róla, ha bírná a gyomrom a rántottát és/vagy a főtt tojást reggelire. Rögtön tudtam, hogy ez kizárt. Az ebéddel kardinális problémám nem volt, többségében úgyis csirke-hal-saláta-párolt zöldség kombót eszem, viszont imádom a főzelékeket, szóval, ez volt a második kérésem, hogy ezt valahogy csempésszük vissza. És hát a harmadik: SEHOL nem láttam a kis táblázatban az ebéd utáni fekete csokimat. Brrrrrr. Miután a fenntarthatóságot már az első cikkben is említettem, szóval, elég kizártnak tartottam, hogy mostantól búcsút intsek a desszert minden formájának.
Nos, a lényeg: reggelire a tojást nem forszírozzuk, marad a zabkása; ebédre időnként jöhet a főzelék, rántás nélkül (eddig is mindig így készítettem) és ha muszáj, akkor vmi növényi tejföllel, ráadásul ebéd után egy kocka feketecsoki megengedett (juhéééé) . Plusz, a lényeg: egy csaló nap eleve engedélyezett, amikor mértékkel, de minden fogyasztható, de este 6 után szénhidrát már nem.
Nos, a kalóriaszámláshoz a korábban már kipróbált és használt kaloriabazis.hu-t vettem segítségül, (de a MyFitnessPal applikáció is használható), itt szuperul be lehet állítani a célokat, ráadásul több ezer kajának az adata fent van. DE ami a leglényegesebb és a legnagyobb tanulság: vajon hányszor mondjuk, gondoljuk azt, hogy “ááá, ma még szinte semmit nem ettem”. És amikor ezeket a “semmiket” bekönyveli az ember, könnyen meglátja, hogy az engedélyezett napi kalóriájának egy jókora részét elhasználta ezekkel. Mert igenis rájössz, hogy annak a darabka sajtnak, a néhány szem olivabogyónak, csemegeuborkának, egészségesnek gondolt zabkeksznek, a virsli mellé nyomott dijoni mustárnak, a teába tett kiskanál méznek és a legdurvább kakaótartalmú feketecsokinak IS van kalóriatartalma, és ezekről hajlamosak vagyunk menet közben elfeledkezni. Ezt a kalóriaszámlálást néhány napig akár annak is ajánlom, akinem semmi különösebb célja nincs. Szimplán csak nagyon érdekes és tanulságos látni, hogy mennyire alulsaccoljuk azt a táplálékmennyiséget, amit elfogyasztunk. Nem beszélve arról, hogy a szénhidrát-fehérje-zsír arányt is remekül lehet követni általa. Szóval, lehet, hogy elsőre macerásnak tűnik, de tulajdonképpen pár nap alatt meg lehet szokni, hogy írja az ember, miből, mennyit fogyaszt, és nagyon nagy segítség, amikor napközben folyamatosan nyomon lehet kísérni, hogy még hány kalóriát lehet/kell elfogyasztani, és azt melyik táplálékcsoportból. Természetesen a rendszer úgy teljes, hogy bekönyveljük a napi mozgásunkat, és ezt is beleszámítja a napi kalóriakeretünkbe.
Nos, de hogy a mozgás-beszámoló se maradjon ki: megvoltak az első személyi edzések. Izgatottság a húzódzkodó gépnél, súlyok próbálgatása, a harmadik kör fekvőtámaszozásnál pedig konkrétan érzéstelenítés nélkül le lehetett volna szakítani a karom. Aztán következett egy láb-fenék edzés, illetve még futás és spinning is volt a héten, tehát összességében négy edzéssel, gigantikus izomlázzal és egy nagyon odafigyelős kaja-üzemmóddal indult a program. Az tisztán látszik, hogy az edzéssel nem lesz probléma, az rettentően motivál és hát ne feledkezzünk meg a kémiáról, azaz az edzés közben termelődő endorfinról, boldogsághormonról sem. A kaja, na az lesz a nagyobb kihívás.
A következő részben kiderül, hogy sikerül-e megküzdeni a mindennapok csábításával (pl amikor előtted szeleteli fel a reggeli szalonnáját meg kenyerét a kedvenc zöldségesed), illetve beszélünk arról a megfigyelésről is, hogy a személyi edzőkben tutira van valami szadista hajlam, különben nem néznék kéjes élvezettel azt, amikor az ember szenved. 🙂
Fotó: dreamstime.com
Balogh Reni:
2005. Fitness Akadémia Sportedző,
2009. SZTE Rekreáció-, egészség- és életmódfejlesztő,
2012. IWI személyi edző,
2012. TRX Suspension Trainer,
2013. Wellness/Spa és Fitness Manager
