Mint ahogy azt tudjátok, 40 (igazából 46) napos nagyböjti kihívásba fogtunk jónéhányan. Menet közben megosztottuk a tapasztalatainkat, de most, hogy húsvétkor “felszabadultunk”, ideje beszámolni a 1,5 hónap eredményeiről.
Azt már a kihívás kezdetekor is megmondtuk: nem feltétlenül a fogyás, sokkal inkább a rossz szokásaink megváltoztatása, felfüggesztése, az akaratunk edzése volt a fő cél – persze, a járulékos sikerekre sem mondtunk nemet. 🙂 A kommentekből és a rögtönzött közvéleménykutatásból kiderült, hogy többségünknek a cukor, vagyis az édesség különböző formái (“desszert nélkül nem teljes az étkezés” vagy “kávéhoz muszáj egy kis keksz”) a mumus, de volt, aki a szénhidrátok más fajtáiról, a tésztákról, fehér kenyérről vagy éppen a zéró kóláról (is) mondott le. No, de nézzük, milyen eredménnyel!
Én (Niki) is az édességmentes létbe hajszoltam magam, és be kell, hogy valljam, nem lettem tőle boldogabb. Sőt. Az első hét után még óriási hurráoptimizmus volt rajtam, mert gyakorlatilag semmiféle elvonási tünetet nem produkáltam, inkább csak a megszokott rutinom hiányzott a kávésbögrém mellé…
Tanulság 1: Ne örülj előre, a sikert nem adják olyan könnyen.
Ahogy teltek-múltak a napok, úgy hullámzott az édesség iránti vágyam, lelkesen készítgettem a natúr túrós-banános golyókat, a házi gyümölcsjoghurtot, volt egy-egy mélypontom, amiből aztán szépen kibillentem. Aztán úgy kb az első hónap vége felé azt vettem észre, hogy nem csak ideig-óráig tartó mélypontjaim vannak, hanem gyakorlatilag állandóak…Persze, ez nem jelenti azt, hogy engedtem volna bárminemű csábításnak, bár valószínűleg a pillanat, amikor az unokahúgom és unokaöcsém jóízűen jégkrémezgettek előttem, szóval, az beleégett örökre az elmémbe, mint ahogy apukám kihagyott gesztenyés-marcipános szülinapi tortája is. Szóval, a helyzet napról-napra fokozódott, az utolsó hétben gyakorlatilag napi szinten tervezgettem, mi lesz az első édesség, amit a fogadalom leteltével azonnal bezabálok. (Bocs, erre most nincs jobb szó). Mint ahogy ez meg is történt, egy kisebbfajta rombolást vittem véghez az édességes dobozomban. Aztán a helyzet normalizálódni látszik, még azt is megértem, hogy a tiramisu felét otthagytam a kávézóban, mert annyira édesnek találtam, sőt, még órákkal később is émelyegtem tőle.
Tanulság 2: Eddig is mondtuk, tudtuk, ha csak orvosilag nem indokolt, akkor NINCS értelme a teljes tiltáson alapuló diétáknak. Ez persze most nem az volt, hanem egy önkéntes böjt, ami nagyon is kedvező hatással volt az ember elméje, önuralma, teste feletti kontroll szempontjából, de ezt leszámítva nem sok értelme van annak a létnek, amikor az ember szeme előtt napokig, (khmmm… hetekig) csak valami édesség lebeg, és tiltás esetén nyilván mást sem akar, mint AZT enni. Ráadásul érdemi mértékben a súlyom sem változott, kb 2-3 kg mínusszal zártam az akciót. (ami persze jóóó, nem azért mondom). Szóval, arany középút, mértékletesség, boldogság, éljen a fitt túrórudi és a cukormentes nápolyi a kávémhoz 🙂
Tanulság 3: További böjtölők beszámolói alapján feszesebb has és jelentősen javuló narancsbőr helyzet szerepel még a sikerlistán, szóval már megérte!
Koller Gabi:
Nos, az első heti tapasztalataim szépen fejlődtek tovább a maguk útján: abszolút sikerként könyvelem el, hogy nincs egész nap “fú, de kéne egy süti/csoki/keksz”-érzésem, mint annak előtte. Azt hiszem, ez a legjobb, amit kaphattam ettől az egésztől; hosszú távon sokkal kifizetődőbb eredmény, mint ezzel az akcióval leadni mondjuk 3-4 kilót – ami egyébként nem sikerült, sőt, egyetlen egyet sem, viszont a testkép azért némileg átalakult, itt-ott feszesebbek dolgok, és jobban érzem magam a bőrömben.
Tanulság 4: Gondolkodj távlatokban!
Másik nagy fejlemény (ami szintén leginkább fejben történt), hogy sokkal inkább desszertként tudok tekinteni egy pohár kávét vagy egy-egy gyümölcsöt, mint a böjt kezdetekor; addig ugyanis az étkezés záróakkordja mindig és mindenkor valami kis édesség kellett, hogy legyen.
Tanulság 5: Jobb ma egy túzok…
Harmadik szinten pedig ne feledjük a piszkos anyagiakat sem: bizony, most lehet igazán észrevenni, mennyi csengő forintot hagytam eddig jártamban-keltemben az utamba eső mindenmentesekben… Szóval, mint kiderült, a sütifogyasztás és a kosztpénz fordítottan arányos – minél kevesebb a nasi, annál dagadóbb a pénztárca ☺.
Tanulság 6: Az egyszerű matematika itt is működik.
