Találékony fajta az ember. Számos kifogást talál arra, amit amúgy nem is akar megcsinálni. Papíron egyre javul a magyarok sportaktivitása, én mégsem tudok ez ügyben hátradőlni. Örvendetesen javulnak a feltételek, – na én sem gondolom, hogy már minden rendben lenne e téren -, egyre inkább divat az aktivitás, beleértve a sportaktivitást, az emberek kezdik szégyenkezve mondani kifogásaikat, hogy miért is nem sportolnak.
Ismerősek ugye?
Most éppen nem sportolok, de majd később, hiszen éppen…
– vizsgára készülök,
– az új állásban bizonyítanom kell,
– kinéztem a nagy Őt, de sok idő kell a puhításra,
– jön a gyerek,
– sír a gyerek,
– vinnem kell a gyereket a bölcsibe, oviba, suliba,
– végre a karrieremmel kell foglalkoznom,
– a szüleim segítségre szorulnak,
– gondjaim vannak az egészségemmel,
– nyugdíj előtt állok, meg kell nyomnom az utolsó éveket,
– most kezdjem el már nyugdíjasként?
Lassan-lassan mindre tudtunk valamilyen választ adni, ezért azt gondoltam, ebben engem már meglepetés nem érhet, ember legyen, aki új kifogást tud mondani. Tévedtem.
„Nordic walking? Milyen nyelven van az? Nincs annak valamilyen tisztességes magyar elnevezése?
Nos, lehetne.
Rajta emberek, várjuk az ötleteket. Most szólok, néhány ilyen kezdeményezésről tudunk mi is.
De, … én nem hiszem, hogy igazán ezen múlna.
Ki beszél „lábi-labdáról”, ha footballozni szeretne?Hiába a magyarítás a sílövészetre, ha úgyis biatlonként gondolunk a sportágra? Az atlétika szónak vajon melyik a magyar szótöve? A cselgáncs is visszaváltott judora.
Nem vagyok nyelvész, de imádom gyönyörű nyelvünket. Kivételesen mégis azt javaslom mindenkinek, aki olcsó, egyszerűen elsajátítható, egészséges sportágat keres, amit ráadásul élete végéig vidáman, barátokkal együtt űzhet, az jöjjön el velünk, vagy másokkal nordic walkingozni, botsportolni, skandináv gyalogolni, síjárni, teljesen mindegy, csak élvezze a mozgást.
Ehhez pedig a boton kívül nem kell más, csak az elhatározás.
Salga Péter
Főtitkár, Nordic Walking Instruktor
Magyar Szabadidősport Szövetség
